Gondolom mindenki hallott a thaiföldi barlangban rekedt, majd csodával határos módon kimentett gyerekekről. Hatalmas szerepe volt a gyerekek tanárának, vezetőjének abban, hogy végül életben maradtak.
Miért nem tört ki köztük pánik? Mitől maradtak ennyire nyugodtak a teljes sötétségben, minimális enni-, innivalóval? Hogy nem estek egymásnak ennyire megterhelő körülmények között?
Mikor a búvárok rátaláltak a csoportra, az edző volt magasan a legvékonyabb mindenki közül, ennek az egyik oka az volt, hogy az eltűnést követő napokban minden élelmet odaadott a gyerekeknek. Évekig buddhista szerzetesnek tanult és gyakran meditált. Megtanította a gyerekeknek, hogy hogyan tudják a legtöbb energiát megspórolni, amíg megtalálják őket a barlangban. Bár az orvosok szerint a meditálásnak nem volt sok köze az életben maradásukhoz, de annak mindenképp, hogy az edző úgy gondoskodott róluk, mintha a saját szülője lett volna nekik, és a gyerekeknek pont erre volt abban a helyzetben szükségük, a törődésre.
Ez az eset is mutatja, mennyire fontos a vezető személyisége! Szélsőséges viszonyok között látszik igazán, ki az, akit érdemes követni, kire bízhatjuk rá magunkat, ki képes lenyugtatni az idegeket, ki az, aki megmutatja a helyes irányt és tesz is azért, hogy az egész csoport együtt haladjon, ne maradjon le senki, és közösen érjék el a célt. Akár az életünk, a jövőnk is múlhat rajta.
Látogassatok el rendszeresen a join.stylers.hu oldalra, és kövessetek minket a Facebookon és Instagramon is!
